Te vagy az, akire ha szükségem van,
Mindig ott van.
Te vagy az, akit ha kérdezek,
Biztosan választ adsz.

Te vagy az, akitől ha tanácsot kérek
Megfogadom,
Hisz Te vagy az a barát, kire
Mindig számíthatok.

Te vagy az, aki már kiskoromtól ismer,
S együtt ünnepelünk mindent.

Ha még távol is vagyunk
Nem érdekel,
Mert mi mindig gondolunk egymásra,
S megoldunk mindent.

Ha valakinek bánata van
Kisegítjük egymást,
De most szülinapod van,
Így ünnepeljünk meg hát!

Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt.

"Didus mosolyogj"

"Szeretlek Nórim"

Nórinak emlékül

Mert erröl a képről ismert meg az egész ország..:(

Emlékszem arra mikor még nem ismertelek...Ültünk a Duna-parton,Zsófival játszottunk,s anyud mesélt Rólad.=)Boldogan mesélt az Ő mosolygos,szép nagylányáról.Jó volt hallgatni.És mikor elöször találkoztunk,annyira jó volt.Egy örömteli,mosolygos,boldog, lányt láttam.És mennyire kedves voltál.Sosem felejtem el!Még 22-én azt beszéltük,hogy elmész egy jó buliba a barátokkal,és nagyon jól fogod magad érezni.És másnap mindent elmesélsz,hogy mi történt a buliban,de nem így történt:'(....mert 2008.11.23.-án minden véget ért!Elveszítettünk egy csodás embert,egy örökmosolygos és boldog lányt.Mindez 1 éve történt,Hihetetlen,még most is alig tudom felfogni.Még mindig hallom a hangod,hogy azt mondod:"Didus,mosolyogj"!=)Kicsi Nóri....1 éve még ránk mosolyogtál,beszéltél hozzánk,nevettünk,táncoltál,boldog voltál....de mindez már csak emlék....='(Boldogan,de közben könnyeket ejtve gondolok vissza az emlékekre.Nagyon hiányzól.Örülök,hogy megismerhettelek és hogy kaphattam belőled egy darabot....Köszönöm!Nagyon szeretlek

2009.11.23.

 ˙°°^°°A mennyből°°^°°

°°˙Ha ezüstös éjjen felnézel az égre
meglelsz ott is a csillagok szemébe
ott leszek, ott fent a messzi végtelenben
s boldogan mosolygok, akárcsak életemben.°°

°°˙Csak felnézel az égre és meglelsz ott is
akárcsak szívedben ott élek most is
s gondolatid ha este nálam járnak
üzenem egyszer majd újra látlak.°°

˙°°És majd egyszer, ha utolér a végzet
utad majd a mennyekben ér véget
S leülsz közénk és nézünk azokra
a gyönyörű, boldog csillagokra.°°

Nóra emlékére!

Az egész egy szép napon kezdődött 1994.02.26.-án.Egy csodás nap lehetett.Egy gyönyörű Királylány született.A Királylányt Horák Nórának nevezték el.A lány nagyon szerette az életét.Szeretett a barátaival lenni.És nagyon imádta a táncot.Hiszen az élete volt a tánc.Szüleit és csodálatos Hugát mindennél jobban szerette!Egy nap találkozott Atival, ki élete szerelme lett.Norci örök mosolygos, jó kedvű,önzetlen,szeretettre méltó,boldog,s hihetetlenül barátságos volt.De 2008.11.23.-án minden véget ért.Nóri most már a csillagok közt, az Éj Színpadán, az Angyaloknak táncol.Hiányodat Soha nem pótolhatja Senki.Álmodj Szépeket Királylány!Nyugodj Békében.Örökké Élsz a Szívünkben!

 1994-2008

2008.11.23.

Örökké szívünkben élsz! 

Nem bucsúztál el!

     Mindenkinek az életéből

hiányzik valaki.

egy ember,akit nagyon szeretett.

Nekem is hiányzik.....

Az ő szeretete ihlette ezt a dalt

HIÁNYZÓL!

Óóóóó...

Volt egy angyal,itt élt köztünk,

óvott, féltett, szeretett,

Boldogságban éltünk együtt,

Békességben, szelíden...

Mikor sírtam ő vígasztalt,

és a bánat tóva szállt,

Isten mond meg,miért

pont engem

Hagyott így el a Nórám!

Gyerek voltam,fel sem foghatttam,

mennyit jelentettél nekem.

Mikor elmentél egy borús

ÉJJELEN.....

Csak annyit mondtam volna,

Várj még!Várj még!

Tőlem nem bucsúztál el!

Várj még!Várj még!Héééé....

Nem hagyhatsz így el!

Mindig a jók mennem el.

hamar,

tudom látsz engem és

hallod ezt a dalt!

Felnőtt fejjel gondolok rád,

ha egy csillag felragyog

előttem vagy látlak téged,

ahogy fentől mosolyogsz!

De az élet meg nem állhat,

szomorúan is mennie kell.....

Bízom benne majd még

látlak,de addig így bucsúzom el......

Egyik percben még itt voltál,
S most csak az üres szobát találom.
Akkor még vidáman szóltál..
Remélem mindez csak álom...
De sajnos nem úgy látom!
Egy váratlan pillanat és nem vagy,
Soha többet nem láthatlak Téged,
S hiába tudom, hogy szíved el nem hagy
Akkor is sóvárgok érted!
Szeretlek örökké, értsd meg!
Miért kellett a csillagokhoz szállnod?!
Miért nem maradtál tovább velem?!
Miért kellett porrá válnod?!
Miért engedted el a kezem?!
Állandóan érted könnyezem!
Kisírt szemmel ülök pihenődnél,
Még most sem hiszem el, hogy vége,
Hogy megjelensz a Teremtőnél,
Hogy nem lehetsz többé életem része!

 Miért?

Miért hagytál itt minket,
Oly hirtelen, s oly gyorsan?
Hisz nem is köszöntél el, 
Csak hirtelen elröppentél.

Elröppent a Te lelked,
S már máshol száll.
Később mindenkit,
Kit szerettél, megtalál.
Ott majd találkozunk,
S elbúcsúzhatsz tőlünk,
Kiktől nem tudtál,
S kiket itt hagytál.

Bár kevés ideig ismertelek,
De az alatt az idő alatt,
Megmutattad azt, ami
Belőled, belülről fakad.
Az önzetlen sok szeretetet,
A sok-sok boldogságot.
Mi sokunkat, ha jobb kedvre
nem is, de megörvendeztetett.
Fájó szívvel búcsúzunk tőled,

És reméljük jó lesz így neked.
 Egyszer még újra találkozunk,
S a "miért"-re választ kapunk.

Nélküled kietlen a Föld
sivár szívem talaján
bánat áztatta fájdalom,
hiányodnak holt ágán.

Nélküled fázik az ünnep,
didereg a karácsony
Sirat téged a szeretet,
a gyermeki hangokon.

Nélküled remeg a szívem
fájdalmában kuporog
kínzó sóhajtás porában,
megbénultan vacog.

Nélküled fáj a nevetés,
ordítanak az évek
érted kínlódik a könnycsepp,
a gyötrődő emlékek.

Ha elvesztünk valakit, üres lesz az élet.
A magány megtalál téged.
Úgy érzed már nem akarsz élni,
s nem akarsz attól félni,
hogy milyen valakit elveszíteni.

Minden, ami szent neked
egy szempillantás és elveszted.
Leírni próbálom, amit nem lehet,
hogy milyen érzés, ha valaki már nincs veled!